Elsüllyedt egy hajó, neve Hableány. Főként  koreai turisták utaztak rajta. Most nem a felelősségről, a kiemelésről, a meg nem érkezett helikopterekről fogok  írni. Egyik elhunyt család, szülők, kisgyermekük, ajándékba kapták ezt az európai utat a nagyapától. Aki, amint meghallotta a tragédia hírét, a koreai TV nyilvánossága előtt BOCSÁNATOT KÉRT, hogy miatta (???!!) haltak meg, és sajnálkozása jeléül MEGHAJOLT. (Bár ők, a koreaiak, gyakran hajolnak meg, láttam érkezni reptérre koreai lány rockbandát, akik meghajlással üdvözölték rajongóikat). Azonnal küldöttség utazott ide. Most már koreai búvárok is vannak itt és várják az alkalmat hogy ők is merülhessenek. Ami döbbenetes számomra, ez a mélységes összetartozás. Hogy a koreai népnek, államfőknek, mennyire fontosak az állampolgárai. Náluk az élet = érték.  Még hosszú-hosszú folytatása lesz, nem is ragozom, ma épp búcsú koreai népdalt énekelt a küldöttség a Duna partján.

Nem oly rég kísértetiesen hasonló eset történt Amerikában is, egy  "kacsahajó" szenvedett balesetet, magyar fiatalok, konkrétan Mosonmagyaróvári tizenévesek is az áldozatok közt voltak. És értük nem harcolt a mi kormányunk, a szülők egyedül küzdöttek, míg a segítségükre a bajban egy kinti magyar ügyvédi iroda sietett, Rónai Iroda. Milyen különös, mennyire más a neveltetésünk, mennyire másként viselkedik a bajban a két állam , mennyire másként érték az ember Koreában és itt, Magyarországon:(

Tanulhatnánk tőlük. Törődést, összetartozást. Emberséget.

2019.06.03.