Itthon vagyunk, hurrá. Papa-mama gyerekek, csupa szív, szeretet. Magunk sütjük a kenyerünket. Nem mosunk, hisz idehaza már 66 (vagy mióta tart ez a f@szság????) ugyanazt a melegítőt hordjuk. Mindenki vidám. Azám, hazám.És mi van azokkal a Zemberekkel, akik NEM tudnak Home Office-ban dolgozni???…

Mielőtt mentek el, álltak itt az utcában, és nézték a két kezük munkáját, gyönyörködtek  benne.A főnök fényképezte, örültek, milyen szépet csináltak. Így reggeliztek ők is, fent a 2. emeleten az állványon:)  

Panaszkodnak az emberek, hogy már nem tudnak magukkal mit kezdeni a karanténban: mindenhol kitakarítottak, összerakodtak, átrendezték a lakást, átfestették a falakat, megfőztek mindent ami a szakácskönyvekben és a neten fellelhető......hát nem tudom. Nekünk semmire nincs  időnk, pedig nem is…

Ha a karanténban, május 1.én , nincs itthon étolaj, és olivaolajjal sütjük a palacsintát, az nagyon gáz? �