No, bárhogy is húztam-halasztottam, ismét a balesetin kötöttünk ki, mostanában ránk jár a rúd. Maradjunk annyiban, hogy semmi meglepőt nem tapasztaltam: ugyanúgy sz..rnak a betegekre, mint a vírus előtt, ugyanúgy fél óránként hívnak be nagy kegyesen beteget, mint a vírus előtt, et cetera, et…

És eljött az az idő, amikor kedves kamasz gyermekeimnek a karanténban töltött napok után felüdülés velem tartani egy bevásárló körútra, amikor felértékelődik egy konyhai reszelő vásárlás is :)   Szabadság. Amikor a miénk, természetesnek vesszük. Akkor értékeljük igazán, amikor elveszítjük.