Kislányaim szerint, vagyis a szőke barátnői szerint komor a nézésem. Nem mertek úgy fogalmazni, hogy ijesztő a pofám, de kb. gondolták. Azt ugye ők nem tudják, nincsenek velünk amikor közös családi programokon szétesünk a röhögéstől........sajnos és hajlamos vagyok röhögőgörcsöt kapni. Februárban felmentünk Pestre a kislányokkal korcsolyázni a Műjégre. Pont akkor volt valami zárt körű rendezvény, és várni kellett a  nyitásra, sétálgattunk. Sikerült annyira felturbózni magunkat, hogy konkrétan én nem kaptam levegőt már nevetni sem volt erőm csak vinnyogtam , ez az Állatkert mellett volt,  és meg kellett kapaszkodnom a kerítésben hogy le ne essek a földre....ott fityegtem a rácsokon és többen megbámultak és odaálltak kukucskálni azt hitték bent látunk valamit...

Szóval én csak akkor röhögök, ha úgy van, és általában úgy van. Az utcán nem gyalogolok idétlen vigyorral az arcomon, ez a "legyen szép napod", komolyan, ettől hányikálok. Az az ál vigyor, amivel vonulnak egyes pozitiv gondolkodású - inkább nők mert a legtöbbet be lehet palizni - no az nem az én világom.

Komor pofára fel híveim és előre.

2019.09.05.