...............és  Komár László is , hát

gondoltam egy nagyot és merészet, és elkezdtem angolul tanulni. Magántanártól. Anno  még a rendszerváltás előtt, mikor nem volt divat a nyelvtanulás, drága jó apám németül tanított minket, engem és a nagyobbik húgomat. "Maszek" alapon, (nem iskolai rendszer keretein belül), különórára jártunk, hetente kétszer, délutánonként. 6 évig tartott a tanulás, húgom később folytatta, eljutott a nyelvvizsgáig, és azóta már tanítja is a német nyelvet.  A 6 év nálam sem múlt el nyomtalanul, értek -és makogok pár szót, amivel külföldön megértetem magam, lányaim arcukat eltakarva távolodnak tőlem, azt is letagadják hogy ismernek, amikor németül-magyarul-kézzel-lábbal "megértetem  magam". Próbálkoztam később, hogy  ne vesszen el a tudás, de eljárni nem tudtam, munka és 3 kicsi gyerek mellett. A második próbálkozásomkor házhoz jött a nyelvtanár, az sem működött, mert a gyerekek nem hagytak tanulni.

Elhatároztam hogy  beleásom magam az angol nyelv rejtelmeibe. Teszem ezt azért, mert utálom hogy nem értem amit mondnak, + úgy érzem még szükségem lesz rá egyszer valamikor. Tapasztalat: önként, de nem örömmel kezdtem, pár szót, mondatot, kifejezést ennyi idősen már ért az ember lánya, de utálom, utálom, utálom. Nehéz felfogni a betűket, a szavak írásmódját, a kiejtést, mindent. Remélhetőleg ez idővel változni fog. Túl vagyok az 1. órán, holnap lesz a következő, kb. 2 órán át tanultam 3 oldalt a füzetemben. Teljesen rosszul vagyok. Most gondolkodni sem tudok, az agyam kiégett, mára kb. ennyi.

2019.07.31.