Eddig tartott. Eddig voltam hű az elveimhez (Churcill szavait idézve:"No sport"). Megérett bennem az elhatározás, hogy sportolni kell, és, jobb híján, a futást választottam. (Sok-sok évvel ezelőtt teniszeztem, de azt most nem kezdeném újra.) Kicsit visszarettent a sportolástól a sok mostanában elhunyt híresség, akik mind sportoltak, és nem is bírta a szervezetük:( . Úgyhogy napok óta cipőt keresgélek, amiben itt végre szabadon élve, futni fogok.Tegnap találkoztam egy középiskolás barátnőmmel, és azt mesélte, ő sem hitte volna, de ha egy nap nem fut, hiányzik neki, és alig várja hogy mehessen.  Egyszer én is ezt fogom érezni?