Szombat. Elkezdődött az őszi szünet. Végre alhatnánk, ha nem kellene: a gyereket tánc edzésre vinne, és egy rendezényen fotóznom ..... faluban. Ez a falu kb. 20 km-re van Győrtől. Alvó falu. Egyforma megszürkült 10x10-es kocka házak, kb 2 bolt, 1 gyógyszertár,egy apró játszótér......... eléggé sivár. Ha bármi kell buszoznak be Győrbe. Középiskolában volt innen való osztálytársam. A busz közlekedés már akkoriban is csapnivaló volt, ez mostanra még rosszabb lett. Elgondolkodtam: mennyire meghatározza az életünket a hely ahova születünk, és itt most nem az afrikai utolsó falura gondolok. Egy idevalósi gyerek, idejár óvoda, általános iskola, de középiskolába már, nyilván, Győrbe. Reggel elmegy a busszal, délután közlekedés híján későn ér haza. Férjhez megy. A telkek fillérekért vannak, győri viszonylatban hatalmasak, jobb híján ide építkezik. És onnantól beszippantja a falu, esélye sincs kitörni, itt éli le az életét. A házak a távolság miatt eladhatatlanok, az utcák szürkék és kihaltak.... elnéptelenedi a falu. Bár azt hiszem faluja válogatja, mert olvastam olyan cikkeket a Nők lapjában, hogy vannak helyek, ahol pezseg az élet, az adottságok ugyanolyanok, de jött egy polgármester, aki életet lehel a faluba. Pályáznak, nyernek, felújítanak, közösségi tér, közösségi élet, adok-kapok...... lehet mégsem a távolságon múlik, csak az emberen , aki megszervezi az életet, vagy hagyja elsorvadni.

2017.10.28.