Csöveztem.

Nem hűt a klíma. Update: a  férfi az a különleges lény, akinek mindenről határozott véleménye van, de ha valamiben állást kell foglalni, hát, rögtön elveszíti a nyelvét, így hát nem volt kire hallgatnom. Kölcsönautóval járok, elmentem hát szerelőhöz, aki szétkapta a kocsit, és két opciót vázolt fel: 1. új cső, az ára kimondhatatlan, vagy 2. valami összekötő darabot esztergál, szerintem ez gányolás. A harmadikat választottam, nekiindultam hát kezemben a csővel az autóbontónak. Lehet sokat tett hozzá az, hogy vigasztalanul szakadt az eső, nem tudom. A bontó..........gyerekek, az egy más világ. Az a sok szar vas........csavarok, kerekek, üveg nélkül tátongó ablakú fél kasznik.........ilyen rumlit életemben nem láttam.....Schawarzenegger jutott eszembe a Terminátorból, vagy az Ítélet napjából. Valaha autónak nevezett, beazonosíthatatlan.......szinte láttam magam előtt akik ezekben éltek, utaztak, hallottam a nevetésüket .......szinte éreztem a halál jeges lehelletét, a sikolyokat, a patakokban ömlő vért....ez egy nagyon, nagyon rossz hely. A pasi szökdécselt előttem, kezében a csövemmel, én követtem amíg bírtam, de egyszer csak eltűnt előlem. A szakadó esőben, a csuklya eltakarta az arcomat, a szél a pofámba fújta a hajamat, csak a szél csikorgatta a kasznikat.............nem tudom hogyan jutottam ki. Egy kereskedésben vettem új csövet, ott egye a fene, (érdekes nem annyiért mint amennyivel az okos szerelő riogatott.....)  nem bírom én ezt idegekkel...