BUÉK , Magyar film, 2018. Gyerekek.......végignéztem. És én még azt hittem már nincsenek jó magyar színészek......tévedtem, vannak. Ja, és a történet is jó :) Aki nem ismeri nézze meg.

Van benne egy érdekes rész, amikor, nos, khm......az egyik szereplőről kiderül hogy "más". Meleg, homoszexuális, nevezzük bárhogy. Úgy adódik, hogy tévedésből sütötték rá a bélyeget, és egy másik szereplő az, aki, ami. És itt kezdődnek a problémák: ha ő az, én miért nem lehetek az? Neki beszóltok, engem elfogadtok? Mennyire, de mennyire érdekes ez a qrva nagy "elfogadás" téma. Már írtam róla korábban, mitől fogadunk el bármit, bárkit. A szomszéd hapsi dagadt disznó, de az én pasim nagy maci? Az egyik osztálytársam anyukája dagadt, de a barátnőm "nagy" ? Miért látjuk másnak azt, aki az enyém? A szomszéd alkoholista, de a párom "kis ivós ember"? Attól, hogy az enyém, már nem kövér? Nem piás?  Más szemmel nézünk, elfogadóbbak vagyunk a sajátunkkal, de a másé, az ugyanilyen, az fuj, a mienk ejnye-bejnye? A gyerek egyik osztálytársa egy kis vadállat, de az enyém eleven? Miért ez a rózsaszín szemüveg, miért szépítjük a dolgokat?  Arra azért kíváncsi lennék, az elfogadó emberek, azok tényleg vakok, nem látják azt, ami egyértelmű, csak védik a magukét? Miért nem lehet kimondani? A hazugság az , ami elrontja azt,  ami van, és pont a mellébeszéléstől lesz rossz. Álszent világban élünk.

2019.04.26.