Egy olyan napon,  amikor 8.ig van nyitva az EON, este 6.kor bekúsztam , 2 gyerekkel.  Összesen 2 ügyintéző volt, és azok se voltak kapkodó idegbolondok:) ezt az elvet vallották: a 8 óra az 8 óra, eltelik így is, úgy is. nem volt szerencsém, 7.re kellett mennem a 3. gyerekért az edzésre, 6.55-kor még nem kerültem sorra:( hát odaadtam a sorszámomat annak a fickónak, aki utoljára jött be, mondván cseréljünk:) a meglepetéstől szóhoz se jutott, és még nyomtam is egyet. Amikor visszaértem immár 3 gyerekkel, épp akkor végzett, hálálkodott ezerrel:) Az éhesebbek elmentek kajáért a Sparba, én pedig leültem olvasni. Nárayt . Lihegve jött egy kis nő, és döbbenten látta, már nem ad a gép sorszámot. A recepciós, v, ilyesmi, flegmán közli, már mára (este fél 8) nincs sorszám, jöjjön vissza holnap. A nő majdnem sírt, már volt itt egyszer, de el kellett rohannia Csanakra. Ismerős, nem? :) Hát mivel nekem 2 sorszámom volt, az egyiket nekiadtam. Recepciós szemével ölni lehetett volna, de sebaj . A nő levegőt se kapott, és ahogy egymásra néztünk, akkor ismertük meg egymást, hogy 30 éve kolleganők voltunk a Graboplastnál:)

Így tettem jót egy nap 2 emberrel , szinte keresem az ilyen szitukat - á , nem - de mindig belelépek:)

Olyan víg lettem, szinte a föld felett repkedtem:) jót tenni jó. Próbáld ki.

2019.04.04.