Meghalt X.Y, isten nyugosztalja.  r

Megindul a szócunami: magasztalja boldog-boldogtalan. Tudom, tudom, van az a mondás, hogy halottról vagy jót vagy semmit, de durva, hogy mennyien szerették, barátai voltak, találkoztak vele, segített neki, felfedezte, épp csak szentté nem avatják. Félreértés ne essék, most konkrétan nem gondolok senkire, de ismertem olyan embert, aki maga volt a sátán, és esküszöm jobb hely lett a világ mióta megboldogult :) Vagy akiről azt írta a Zújság, hogy csodás üzletasszony, no hiszen, mesélhetnék. Komolyan, nem kell gyalázni, de azért csak megemlíteném 1-2 szban a stiklijeit. Vagy nem? Hisz ő elment, neki már mindegy, de a családja, az ott maradt, és megszakadna a szívük azt hallani-olvasni, hogy micsoda gazember volt. Akkor már inkább az agyonhallgatás, valóban. Meg a méltatás. És a kör bezárult, visszajutottunk a kiindulási pontra, talán mégsincs veszve a világ, a halottat nem gyalázzuk, az élet megy tovább. Én pedig ismét megváltottam a világot, minden úgy van jól ahogy van. Kár is ezen töprengeni. Az meg, ki hogyan nyugtatja a lelkiismeretét, hogy bizonygatja a sosem volt barátságot, az ő dolga.

Halottról vagy jót vagy semmit, régi igazság,  tudtak valamit az egykori öregeink :)

2019.04.01.