14 évig volt velünk. A lányok még kicsik voltak, 2 és 3 évesek, amikor elhoztuk a menhelyről. Rám tette a mancsait, és végem volt:) Közben született még egy kislány, és Totikánk hűségesen velünk volt. Ugatott mint az őrült éjszakákon át. Nem félt semmitől, a szilveszteri rakétákat puszta foggal akarta elkapni :) Strapabíró kutya volt:) A havat harapta :) , benne feküdt:) . Amikor elköltöztünk 1,5 éve, jött velünk. Tél volt, no akkor azt hittük vége. De feliperedett, és volt 1,5 boldog éve a gyerekekkel. Vitték sétálni, vele hemperegtek a fűben. Elvolt a nyulakkal is, játszott velük. Szenzációs kutya volt. Ha hazajöttem, büszkén ugatott, dicsekedett hogy van már gazdám, nem vagyok egyedül. Ha elmentem, jobbra balra szétugatott, haverok hé, segítsetek, figyeljünk, őrizzünk együtt. :) Az utóbbi időben látszott nehéz már neki az élet, tényleg megváltás volt hogy vége lett, nem szenved tovább. Sokszor már alig bírt felállni, vagy elesett, gyenge volt már nagyon. Tegnap meglátogattam, adtam neki enni, vizet, lefetyelte, aztán elfeküdt. Amikor eljöttem, reszketve, utolsó erejével a kapuhoz jött és nézett :( Így búcsúzott el :( Nyugodj békében Totóka. Csak sírok és sírok. Nem tudom mit siratok, a régi életünket, a fiatalságot, a múltat, nem tudom. Nagyon fáj.

2018.06.13.