Gondolatok, történések, csak úgy, magamnak, és annak, aki véletlenül rám talál az internet rejtett bugyraiban :) Isten irgalmazzon mindannyiunknak.

erikablog

erikablog

Ennek nem tudtam címet adni

2018. március 17. - csakegyErika

Mindig ugyanaz, munka kb 2-ig, Barbi szállítás (ma egy iskolában Farsangon szerepeltek a Marinával, ők a műsor) aztán 9-ig ottmaradt discozni. (ma nagyon lelkes volt, valami koleszos helyettes tanár volt náluk énekórán, és zongorázott, az osztály meg énekelt, pl.67-es út), bírom az ilyen pasikat. Fél délután a Müllerben ajándékot kerestünk Lilikémnek aki holnap egy szülinapra megy az új ugráló játszóházba. Domi estig úszáson, kb. ennyikeh. Untok már remélem??

Annyira furcsa..............amíg építkeztem, nem volt téma, de csupa férfi közt dolgoztam. Jöttek, mentek tárgyaltam velük. Kész a burkolás, járólap, tapéta. Van riasztó is, már nem tud bejönni senki. Múltkor is feltűnt, hogy jött 2 műszakis, azaz ketten jöttek 2 alkalommal, tehát nem tévedek, és tök kínos érzés volt ahogy járkáltak, nézegettek. Mintha meztelen lettem volna mellettük. Semmi sem változott az építkezés alatt, és mégis. Nem fal, tégla, anyag, így néztek, hanem KÖRÜLNÉZTEK. Nézték a tapétát. Ez a ház nekem már otthon, még ha nem is lakom még ott. Csak az jön be akit hívok, őket sose fogom, nem lesz rá okom. És nézték a lakásomat, mintha engem néztek volna, milyen vagyok, milyen az ízlésem. Rossz érzés volt.

2018.02.02.

A bejegyzés trackback címe:

https://erikablog.blog.hu/api/trackback/id/tr6313748882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása