Gondolatok, történések, csak úgy, magamnak, és annak, aki véletlenül rám talál az internet rejtett bugyraiban :) Isten irgalmazzon mindannyiunknak.

erikablog

erikablog

Minek nektek telefon

2018. február 09. - csakegyErika

Kb. 1984-ben, még az építőtáborok idejében, a táborba jött szórakoztatni az ifjúságot Boros Lajos. Igen, Az a Boros. Egy szál gitárral járta az országot. Ez a történet a Festetich kastélyban játszódik. A dal refrénje ez volt: "Hát bizony, ez bosszantó". Arról szól, hogy ha pl. nem jön a villamos még másfél óra után sem, vagy lerobban az autód, vagy kirúgnak a munkahelyedről, vagy bármi, te ne azt mondd, hogy az a jó Q....... vagy b.......... vagy r................, hanem csendesen dalolgasd: "hát bizony, ez bosszantó". No nekem kb 30 év alatt nem sikerült elsajátítanom ezt a stratégiát, káromkodok mint állat :) no azért annyira nem, de nehezen tűröm az emberi hülyeséget. Helyzet: épp telefonálok, amikor XY hív . Gyorsan befejezem a beszélgetést, és visszahívom. Csörög, 8-10-100, aztán kisípol. Eskü nem telt el 2 másodperc a hívása óta. MÉÉÉÉÉÉÉÉÉR nem veszi fel? Könyörgöm, ő keresett!! Hova lett? Kilőtte magát a Holdra? Vagy szül? Vagy mi a jó anyám? És nem hív vissza egész nap. Nem értem, nem értem. Mit akart? Ha akart valamit, mér nem marad a jó édes telefonja közelében, és mér nem veszi fel? Erre adjon választ valaki aki nálam fantáziadúsabb. Addig is dalolgatom, hát bizony, ez bosszantó.

2017.11.25.

A bejegyzés trackback címe:

https://erikablog.blog.hu/api/trackback/id/tr2213648810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása