Elérkezik az az idő, amikor már  nagyobbacska édes jó gyermekeidnek nem igazán buli a gyereknap, sőt, a szülővel vánszorgás sem dicsőség. De édes jó anyád oly boldog, ha valaki magával hívja, bárhova. Így hát elindulánk vala, a 10 éves boldogan, a nagyobbakat nem kérdeztem :) , Mamával felszerelve. Már az indulás is jó volt, mert volt itthon pár buborékfújó, és amíg oda nem értünk ,a nyitott kocsiablakon ők buborékokat fújdogáltak, csodaszép volt, reméljük ezt a többi autós is így gondolta. És láss csodát,  rögtön a nagyobbak találtak maguknak osztálytársat, akit szintén elvonszoltak édes jó szülei:) Rokon lelkek ha találkoznak. Próbáltunk ki népi játékokat, kaptam röhögőgörcsöt ahogy szoktam, ettek ami kötelező ilyen napokon és ittak ami kötelező ilyen napokon. Még árvizet is néztünk, mamánk hősiesen gyalogolt.

És este mikor végigpörgetem a megszokott oldalakat, Instán elém kerül egy kép, melyen valamennyi testvérem valamennyi gyermeke  boldogan eperszed. És egyiknek sem jutott eszébe a mamája, hogy magával vigye, akinek nem jut szórakozás és boldog ha valaki rányitja az ajtót. Ugye addig jó volt, amikor gyereket vigyázott-pénzt  adott kölcsön-nadrágot felhajtott-cipzárt cserélt? Most hogy megöregedett már nincs rá szükség? Bizony testvéreim, egyszer megöregedtek ti is , és kedves gyermekeitek azt adják tovább amit tőletek láttak, ergo vígan bulizunk mama meg üldögéljen egyedül odahaza. Kb. ti is erre számíthattok majdani unokáitoktól, amikor már öregek lesztek és magányosak, hogy üldögéltek odahaza ők meg együtt mulatoznak valahol, nélkületek. Mert az élet visszaad, amit adsz, azt kapod vissza. Ennyikeh.

2019.05.26.