Így van. Én voltam, egyedül én. Szabad akaratomból, senki sem kényszerített, nem is hibáztatok senkit, megtettem, most vezeklek. Ja, hogy elkezdte ez is meg az is meg emez is? Én faragtam rá, egyedül én. Mert bénább  voltam. Vagy tapasztalatlanabb. Akinek meséltem, azt úgy volt, mint a parasztbácsika "na erre ezért én se számítottam. " Nem bizony. Én elindultam, egyedül, te tudtál róla, ő tudott róla, de mindenki húzott a kis biztonságos életébe. Utólag mindenki nagyon okos. Vagy ott se volt, vagy nem is hallott róla, egyébként is nem az ő dolga hogy fogja a kezemet. De ti hallgattatok, és a dolog megtörtént. Lehet szörnyülködni, ártatlan kék szemekkel csodálkozni, ti maradtok tiszták, feddhetetlenek, rám pedig néznek mint a leprásra.  A patkányok is elhagyják a süllyedő hajót. Csak azt ne felejtsd el, hogy "vétkesek közt cinkos aki néma". Bocsika.

Ezt mesélte nekem valaki egy szép kora őszi napon. Én megírtam. Okuljatok, gyerekek.

2018.09.24.