Szép szombat délután, Domikám bandázott, mamával és a másik kettővel gondoltuk megnézzük a bulit. Mutatványosok, kirakodók, bemutatók, stb. Volt csalódás, az idomár lányról elmondták hogy nem idomít hanem együtt él az állattal , szinte megkéri hogy légy oly kedves csináld ezt vagy azt. Azzal kezdődött, hogy a 3 ló 4 felé szaladt. Nagy nehezen összeterelte őket, akkor 1 lefeküdt a porba és hengergőzött. Nem ragozom, kb 1 ló átugrott 1 másikat, aztán kutya felült s fekvő lóra. Kb ennyi, Ennyikeh.  El is jöttünk. Azt beszéltük, hogy már annyi mindent láttunk, tigrist tüzes karikén átugrani, tigrist papírlapot átszakítva ugrani, 5 motoros egy gömbben sötétben, az adrenalin szintünket egy sétáló ló már nem üti meg. A nagyobb bemutatók holnap lesznek, de m akkor nem érünk rá. Az Aranyparton zajlottak a bemutatók, szerencsére van ott egy jó kis játszi, lányok kipróbálták. Gyalog mentünk a városból, mama nehezményezte is, de vittük a Kikás kisszékét, azon ült, meg volt útközben sok pad. Visszafelé csavart fagyit ettünk, gyerekkori ízek, mennyivel jobb mint a jégdarabos.

Azt már el sem mondom, hogy csupa szerencsétlenség volt a nap: leszakadt egy karnis, megcsípett egy bogár, nyers volt a csirkecomb az étteremben (szóltam ,és nem engedték kifizetni), elromlott a telefonom és azonnal venni kellett, elveszett a kocsikulcs a hiper tescoban (de meglett). Nakérem :)

2018.06.30.