Kalandos volt az út, ahogy hozzám került A KÖNYV. Rossz volt a kocsi, busszal mentem a szokásos körutamra (ügyfelek, ebéd, bevásárlás), a sok cucc lógott rajtam, nem tudtam mindenre figyelni, megvettem, és ott felejtettem a buszon a könyvet. Hiába írtam ki a FB.ra, hiába telefonálta végig a barátnőm a Volánt, aki megtalálta, el is lopta Isten hírével. Remélem minimum leszárad a keze, stb, stb, de legalább reménykedem benne hogy nem analfabéta, és tud olvasni, nem pedig eladja a szajrét (még a blokk is benne volt hogy 4200 ft.). Fátylat rá.
Szóval, elolvastam. Nem tudom mire számítottam, ismerve Návai Anikó írásait, pletykára azért nem, azt ontja a média bőséggel. Érdekes volt nagyon - azért kíváncsi lennék rá ezer emberből hány tudja érdeklődéssel végigolvasni :) Réteg-könyv lesz ez is. Amíg ide nem költözött, nem sokat írtak róla, hogy mit ért el, szintén nem volt téma, az életét nem sokan követték.) ) Hogy milyen ember volt Andy Vajna? Okos. Rafinált. Nyugtalan. És nagyon, nagyon magányos. Annyira süt a szomorúság ebből a könyvből, hogy megfájdult a szívem. Azt gondolom, hogy amikor ő már M.o.ra jött, már késő volt. Azok a boldog gondtalan 80-as évek már elmúltak, azt az érzést már nem lehet átélni. Pest, Győr, gondolom az összes nagyváros ugyanúgy élt, lüktetett, és ennek vége örökre. És már nem találta a helyét, mehetett bárhova, bár egy idő után már menni sem tudott, csak gyötörték az emlékek. És a magány, hiába voltak bármennyien is körülötte, belül csak az üresség......és az nagyon fáj.
2019.10.18.
