MA

elkezdtem blogot írni. Nem tudom hogyan kell, úgyhogy lehet nem is blogot írok hanem naplót. Már korábban is gondoltam rá, de nem volt okom rá hogy elkezdjem. Bár, ha jobban belegondolok, kamasz lány koromban - hoppá elárultam a nememet pedig azt titokban akartam tartani - írtam naplót, úgyhogy nem áll tőlem távol az írás.

Azért kezdtem el blogot írni, mert valaki, akinek hallgatok a tanácsára, mert fiatalabb és tapasztaltabb nálam, azt mondta írjak. Hát írok.

A kedvenc betűtípusomat használom, amit kisfiam szerint a világon senki sem használ, még Bill Gates se. Sőt a Windows atyja se. Sőt senki, jóformán már titkosírás ha ezzel írok. Sőt tilos is, jobb helyeken ezzel nem is leveleznek. Be is fogják tiltani, és ha ezzel írok, fehér betűk lesznek a fehér papíron és csak UV lámpával lehet elolvasni.

Azt sem tudom, milyen legyen a blogom stílusa. Anyu szerint nekem nincs humorom, csak a Lívinek, aki a kisebbik húgom. Az, akinek 4 lánya van, és a legkisebb az én legkisebb lányom előtt született 2 héttel. Hárman vagyunk lányok, és összesen van 10 gyerekünk, nekem 4, Krisztának a középső tesónak 2, a kisebbiknek 4. Az összesen 10. Csináltunk is róluk egy fotót amikor a kicsik megszülettek, körbe raktuk a gyerekeket a szőnyegen, és az a kép címe, hogy 10 kicsi unoka. Sajnos hiába másztam fel a létrára nem látszott az összes gyerek összes 20 db lába, ezért a magasabbak felhúzták. A lábukat. A 10 gyerekből 1 fiú van, az én nagy fiam, a többi 9 lány. Évente 1 vagy 2, ahogy sikerült. Mi ilyen lányos család vagyunk.

Úgyhogy humoros blogot nem tudok írni.

Aztán arra gondoltam, hogy leírom mi történt velem, de rájöttem, az baromira unalmas , hogy egész nap dolgoztam-rohantam-gyereket taxiztam, és este hazaestünk. Ez a stílus csak a Kormos Anettnek áll jól, úgyhogy milyennapom volt blogot sem tudok írni.

Arra is gondoltam, leírom ki-mivel bosszantott fel. Aztán rájöttem, ilyen blogokkal Dunát lehet rekeszteni, boldog-boldogtalan panaszkodik, ezt a kutyát sem érdekli. Úgyhogy dühöngős blogot sem tudok írni.

Azon is töprengtem, mi legyen a blogom címe. No itt végre megvilágosodtam, mert azt a nevet, amin a Facebookon regisztráltam, már le akarom régóta cserélni. Igaz ott álnéven vagyok, hogy ne lássanak ismerősök, én viszont tudjak kukkolni. Minden megadott adatom ál-adat, pl. a születésnapom is, és elég vicces, amikor ismerőseim, akiknek megengedtem hogy ismerőseim legyenek, tudván hogy vagyok amennyi vagyok, boldog 37. szülinapot kívánnak � Bezzeg a Lívi minden adatát világgá kürtöli, és név-vagy szülinapján ellepik az üzenőfalát a jókívánságok. Irigylem is érte. A kislányok szerint ne várjak köszöntést ha álnéven vagyok fent és még a szülinapom is titkos.

A név, amire régóta vágyom: SZABÓ JÁNOS. Mikor a kislányok meghallották, eléggé kiakadtak, hogy nem elég az álnév, és ál-szülinap, nemet azért ne váltsak.

Most megnéztem, sajnos van Szabo janos blogja, egy hapsi fél disznókkal parádézik meg kolbászokkal mint valami girlanddal. Nyami.

Lívi tesómmal a facebookon szoktunk mindenfélét megbeszélni ami velük történt. Egyik kalandom: -----------------------------------

én: 13-án pénteken egy kb 5 kg-os kutyasz@ba léptem. mit vegyek? lottót? új cipőt? nagy levegőt és hypózzam le?

Lívi: kutyát. hátha nagyobbat szarik,oszt abba is beleléphecc. tuningold fel a szerencsédet

-------------------------------------------------

Ebből is látszik hogy nekem tényleg nincs humorom.

A Lilikémnek ez annyira megtetszett, hogy másnap a boltban elkezdte énekelni: "három kicsi testvér, három kicsi muslinca, három kicsi patkány" A másik kicsi disznóm�

Ebből is látszik, hogy nekik van ami nekem nincs. Mondom, nincs humorom. Kár.

Az is kár, hogy semmi téma nincs, amiről a blogomat írjam.

Még annyit, hogy a T.É.É. ideje alatt írom a nemlétező blogomat, amit ezúton be is fejezek, rajongóim legnagyobb örömére, csá, cső, csákány, jóccakát és boldog nyulat.

2017.10.26.