Gondolatok, történések, csak úgy, magamnak, és annak, aki véletlenül rám talál az internet rejtett bugyraiban :) Isten irgalmazzon mindannyiunknak.

erikablog

Egyenlő(tlen)ség kontra világbéke

2018. november 19. - csakegyErika

A gyermekek jogai?  Vannak jogaik. Vannak jogaik?

Ó gyerekek, mindent leírtak már, talán nincs is a magyar nyelvnek olyan szava, ami  nem hangzott el szóban, írásban.  Cikkek garmadája. Amiről én írok, erről kevés szó esik,  mégis így kell(ene) lennie.

A gyermeknek joga van az egyenlő bánásmódhoz. 

Ez kb. olyan, mint a világbéke, nincs olyan amerikai, aki e szavak hallatán ne törne ki tapsviharban. Vagy Colombo felesége, akiről tudjuk hogy létezik, de még senki sem találkozott vele.  Bizony az egyenlőség. Amit soha nem kapnak meg. Kezdődik az óvodában, folytatódik az iskolában, és végigkíséri egész felnőtt életét. Miért is ? Itt kezdődik: a felnőttek, akikre felnéznek, akiktől tanulnak, akik példát mutatnak nekik, akiknek ki vannak szolgáltatva, soha-soha nem tudnak pártatlanok lenni.

Az óvodában miért kap több figyelmet a doktor néni szép szőke kislány a szintén szép barnánál?  Az iskolában miért ő mond minden évzárón verset? 

Egy előadáson miért EGY bizonyos apuka kislánya a főszereplő?

A rajz versenyen miért az igazgató bácsi kislánya műve lett az első?  Egyedül kellett dolgozni, ez a művek legtöbbjén látszik is, de könyörgöm, ez volt a feladat. Ahol a szülők készítették el a rajzot, nyilván van különbség, vonalzót mi is tudunk használni. De akkor mondták volna meg, hogy ez a szülők versenye, nem a gyermekeké.

Ha a Karácsonyi totón , amit  névvel ellátva kellett beadni, és 40 egyforma eredmény született, miért EZ a kislány kapta a fődíjat?  Hivatalos válasz: mert az övé volt a jók közt a legjobb. Nem hivatalos válasz: mert ő XY-nak a kislánya.

Az öreg M. bácsi unokája szépen szerepel a tornászversenyeken. De miért ő? Volt, van más kisfiú is ott, aki hasonlóan ügyes, vagy még ügyesebb is. Miért ő kapott lehetőséget? Miért vele foglalkoznak külön?

Bizony. Névtelen  szülők gyermeke soha nem fog az első sorban állni a táncelőadáson. 

A  "rossz" kisfiú nem fogja átadni az igazgató bácsinak az év végi virágot. A rossz kisfiút, aki bántja az osztálytársait, (tudjuk azért mert édesapja odahaza is, nyilvánosan is folyamatosan bántalmazza, szóban és tettel  is,  és a kisfiúnak már fizikai tünetei is vannak), a rossz kisfiút elküldik az osztályból, el az iskolából, kínlódjon vele más.  Ez így egyszerűbb. Nem inkább segíteni kellene neki, és a szülőket elővenni?

Kérdések, kérdések. Válaszok nincsenek. Szemléletváltásra lenne szükség, hogy akinek hatalma (?) van, ne éljen vissza vele.

A névtelen szülő autista kislányát aki békés hallgatag gyermek, zongorázik, nem veszi át az iskola az óvodából. A bírónő kislányát, aki szintén beteg, plusz ő agressziv is, folyamatos kezelés alatt áll, átveszik, és sok-sok atrocitásnak  kell történnie hogy elvigyék az iskolából. 

Milyen egysejtű agya van annak a tanítónéninek, aki elfogadja hogy a szülő hetente egy tepsi süteményt visz neki? Utána még elmegy a gyerekhez ODAHAZA  tanulni vele?  (Nem fizetős korrepetálásról van szó ami mindenki számára elérhető.) Ez a kislány amikor felolvassák a leckét, kiradírozza a megoldásait, és beírja a jót. Nincs is hibás házifeledata, nincs bizony. 

A jó szülők délután arról beszélgetnek, mi volt a házi feladat, melyik feladatot hogyan kellett megoldani.  Állok, hallgatok,  mert nincs közös témánk. Üssetek agyon, NEM TUDOM, mi volt a házi feladat. Nem azért, mert én vagyok a szaranya, hanem mert  máshogy szocializálódtam. A mi szüleink a 70-es években 3 gyereket neveltek, 3 műszakba jártak dolgozni, a hármasért megpofoztak, mi tanultunk oszt' csá. Az én kislányaim egyedül írnak házi feladatot. Hidd el, meg tudja csinálni, nem a holdrakétáról kérdezik. Ha ott volt az órán, és nem hülye, meg tudja csinálni egyedül is. Ha nem érti, majd kérdez. Van szája hálistennek, jókora. Ki is tudja nyitni egyedül is, nemcsak akkor amikor vissza kell beszélni, nemcsak akkor amikor a melegszendvicset pakolja befelé. Sőt, továbbmegyek, nem tudom milyen óráik vannak aznap, mert egyedül pakolják be a táskájukat első osztály óta. Amíg nem tudtak írni rajzolt órarendjük volt, és sikerült a bepakolás, érdekes.

Ismerek olyan kislányt akit 5. !! osztályban is öltöztetett a kedves anyukája. A bugyikát is, bizony. Szerinte azért mert egyedül sose készült volna el. Zagson. A reggeli elindulás nálunk is káosz, a 3-ból 3 ugrál ki egy lábon kupacban hozva a ruhákat a holmikat, és a kocsiban öltöznek :)  Ez kb. télen nem annyira kellemes, de az idő az idő. 7.20.kor indulunk, aki itt van jön, aki nincs itt visszük, akárhány ruhát is vett vagy nem vett fel :)

De kedves szülők, mi lesz ezzel a gyerekkel, ha elengeditek a kezét? Munkahelyére is be fogtok járni? 

Az sovány vigasz, hogy sok ismert  híres embert nem engedtek kibontakozni (sorolhatnánk, József Attila, Szabó Magda, de művészeti vagy tudományos ágtól vagy sportágtól függetlenül). A tendencia az, hogy a tehetség legtöbb esetben utat talál. Tudom sovány vigasz ez annak, aki MOST szenved attól hogy mást , tehetségtelenebbet, ügyetlenebbet , valakinek a valakijét foglalkoztatnak, de ettől ő csak erősebb lesz. Az a virág aki csak a karó által él, ha a karót kihúzzák, elsorvad. Az erős pedig aki a saját erejéből lett az aki, tovább él. Csak az elégtétel, ha túl későn érkezik, már nem ugyanaz.

Tudom, tudom, Orwell is megmondta, minden állat egyenlő, és vannak akik még egyenlőbbek.

Viszont  ennek nem kellene így lennie. Minden gyereknek joga van az egyenlő bánásmódhoz. Kezdjük újra kérlek.

2018.11.19.

A bejegyzés trackback címe:

https://erikablog.blog.hu/api/trackback/id/tr1414378686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.